Az erdőn túl a nagy hegyen,
A kocsmában volt egy wurlitzer,
Amiből nem szólt más, csak jódliszó,
És azt hittük, így van jól.
Minden lány csak oda járt,
A férfiakra mind fittyet hányt,
Jó kedvvel énekeltük azt a dalt,
Ami egy éjszakán át ébren tart!
Mert a szíveddel nincsen semmi baj,
Csak nem szól már neked az a dal,
Amit a wurlitzer nektek zenélt,
Amit nem értettünk meg még soha még.
Hol van a wurlitzer, hol van az én dalom,
Mert neked csak ezt dúdolgatom.
Egyik nap jött egy lány,
És a wurlitzerrel gyorsan odébb állt.
Azóta nem tudjuk, hová és merre lett,
És minden lány szürke arcot fest.
Mert a szíveddel nincsen semmi baj,
Csak nem szól már neked az a dal,
Amit a wurlitzer nektek zenélt,
Amit nem értettünk meg még soha még.
Hol van a wurlitzer, hol van az én dalom,
Mert neked csak ezt dúdolgatom.
Összegyűlt a férfinép,
Hogy a wurlitzert megkeressék,
A sötét éjszakán, hegyen-völgyön át,
Keressék a boldogság dalát.
Mert a szíveddel nincsen semmi baj,
Csak nem szól már neked az a dal,
Amit a wurlitzer nektek zenélt,
Amit nem értettünk meg még soha még.
Hol van a wurlitzer, hol van az én dalom,
Mert neked csak ezt dúdolgatom.