Nincs még egy dallam, nincs még egy nyelv, 
‘Min szebben hangzik, hogy jó reggelt.
Itt minden éjjel és minden nap
“Az otthon” új értelmet kap.
Míg dobog a szív, útra hív, visz tovább,
Itt hagyom életem zálogát,

Hogyha hív a világ bárhová, bárhová, bárhová,
Én itthon érzem magam ma már.
Viszik szívem dalát a Margitszigeti fák,
Ez a hely, ahol Pest üzen ma is Budán át:
Nekem épp ez a szabadság.
Viszik szívem dalát egy életen át,
Őrzik léptem nyomát a Margitszigeti fák.
Nincs még egy város, nincs még egy ház,
Mi ha éppen álmos, úgyis rám vigyáz.
A társasjáték nem mindig szép,
De végre értem, ki merre lép.
Míg dobog a szív, útra hív, visz tovább,
Itt hagyom életem zálogát,

Hogyha hív a világ bárhová, bárhová, bárhová,
Én itthon érzem magam ma már.
Viszik szívem dalát a margitszigeti fák,
Ez a hely, ahol Pest üzen ma is Budán át:
Nekem épp ez a szabadság.
Viszik szívem dalát egy életen át,
Őrzik léptem nyomát a Margitszigeti fák.

Enyém ez város!
Dobog a szív, útra hív, visz tovább,
Itt hagyom életem zálogát,
Hogyha hív bárhová, bárhová, bárhová...
Viszik szívem dalát a Margitszigeti fák,
Kísér egy életen át ez a szabadság. 
Viszik szívem dalát a Margitszigeti fák,
És ez a hely, ahol Pest üzen ma is Budán át:
Nekem épp ez a szabadság,
Ez a szabadság!