Aztán gyerekkor, ifjúkor,
szülők, barátok, iskola...
A félelem itt ért utol,
és jött a magány is lopva.
Felnőtt vagy, és mint kisgyerek
szeretet után sóvárogsz,
hogy fontos légy valakinek,
s gazdagítsad a világot...
Ballagsz az élet útjain;
a szemeddel azt keresed,
kit érdekelnek szavaid,
és önmagadért ki szeret?
...És ekkor, kétezer évnek
ködösített távolából
egy NÉV-nek betűi égnek,
mint messzi neonreklámok;
és mától szívedben suttog
a legédesebb ismeret,
mit ember valaha tudott:
Isten szeret. Isten szeret!
Mert JÉZUS bizonyította,
hogy szeret az Isten téged!
Ha hiszed, bizony boldog vagy...
S nem öl meg e földi élet.