A küzdelem néha fáj
S a szenvedély megtalál
Mérge lázt remél...
Kígyóként mar belénk...
Keserédes hangon megszól
Reszkető testünk fél
Marionettként játszik velünk
Míg nem szertekél...
Oh, ha Ragyogás megkísért!
Űz majd minket árnyként...
Míg el nem ér...
Oly sok veszteségről szólhat a csillogás
Tán csak ismeretlen, vakító villanás
Mégis
Oly sokan várjuk, hogy fényben fürödjünk
Végül elfelejtjük honnan is érkeztünk
Hát színlelni kell...
Oh, ha Ragyogás megkísért!
Űz majd minket árnyként...
Míg el nem ér...