Könnyes szemmel ébredt
vagy tán el sem aludt még
egy újabb hajnal,
ami nem Ãgér semmi jót
Nézte alvó gyermekét,
szelÃd, halványbarna arcát
apró angyal,
aki még ebből mit sem ért
Mert nem Ãgy akarta Å‘ sem,
akinek köszönheti gyönyörű kisfiát
és nem ezt Ãgérte akkor,
mikor rávette hogy hagyja el a forró Indiát
Anusha, Anusha
a bánat ringat álomba
lágyan csókját hinti rád
amint útra bocsájt,
tested csónak, könnyű és védtelen
a tengeren
Anusha, Anusha
a reggel későn ébred ma
senki nem hall s nem is lát
talán búcsúznánk még,
de annyira távol, oly mélyen a csendben,
nem számÃt rég
Ismerőse nincsen,
néhány szomszéd köszön rá,
és ez minden,
szÃve olcsó bérlakás
Talán várnak rá még otthon
de nem viselné el
az iszonyú szégyent,
a vádló pillantást
Mert feladott akkor házat,
elveszette családját, nevét,
Azért, hogy szerethesse őt,
aki kincset bÃzott rá, s elvette érte mindenét