Tán túl messze száll, de azért visszatér,
A szív még remegő gyertyafény.
Igen, már nélküle nyugalom soha nem vár,
Hát kérem, térj vissza hozzám.
Harc és háború könnye hull, egyre hull,
Ne félj, az arcod majd felvidul.
Mert már nélküle nyugalom soha nem vár,
Hát kérjed, térj vissza hozzám.
Nem gyűlöl, nem remeg,
Tettekben is szeret.
Csak Jézussal élhetek,
Kitárom a szívemet.
A szó még oly kevés, ha nem él a tett,
A béke adásból született.
Ezért ad, mindig ad, soha, soha nem vár,
Hát kérjük, térj vissza hozzánk!