Álmodtam őszi délután
Láttalak: egy kihalt parkban állsz
Léptedet titkon figyeltem
Éreztem: messze vagy tőlem
Fázósan bújtak össze fák
Árnyék és fény volt a világ
Egy szál gyufát lobbant el a szél
A füst lassan az arcodhoz felér
Széthullik, eloszlik a kép
Maradj, maradj velem még
Hamis a valódi már régen
Élned kell amig hiszel és érzel.
Ellobban a láng
Kérlek szoríts, ölelj át
Ellobban a láng
Elszáll az álomvilág
Szoríts, ölelj át
Úgy félek, hogy ellobban a láng
Szoríts, ölelj át
Ne hagyj itt, szoríts ölelj át
Az ágak közt megrekedt az ősz
A parkból lassan felszáll a köd
Szürkül a fény árnyék ...
A mozdulat szoborrá vált
Érzem, most itt vagy, mégis látom
Elmúlik egyszer majd az álom
Ellobban a láng
Kérlek szoríts, ölelj át
Ellobban a láng
Elszáll az álomvilág
Szoríts ölelj át
Úgy félek, hogy ellobban a láng
Szoríts, ölelj át,
Ne hagyj itt, szoríts ölelj át