Na, na, na...
Kit a bánat elért, kicsike korába',
Az sohase ér jót élete napjába'.
Mert éngemet elért kicsike koromba',
Én nem várhatok jót életem napjába'.
Na, na, na...
Sír a szemem, hull a könnyem,
Be igazán fáj a szüvem.
Fáj a szüvem, küjel-belül,
Homály borítja két felül,
Homály borítja két felül.
Fáj a szüvem igen nagyon,
De kiér' fáj meg nem mondom,
De kiér' fáj meg nem mondom.
Csak magamba' letitkolom,
Csak magamba' letitkolom,
S avval magam elhervasztom.
Na, na, na...