Hajnalnak bús ölén, porlad a szenvedély,
Szürkén, s oly félve: álmokból ép testbe...
Elképzelt háborúk, felsejlő, rettentő hangzavara ébreszt
Valótlan sötétségbe...
Értsd hát, mit a kéz áld, csodaként éltet:
Egy haldokló vétket...
Oly nehéz az életünk, de mégis sokat ígér...
Hű Remény mosolya szép...
Mondd el hát, mi az, mi a szívedig ér:
Ne félj, nem bánt az Ég...
Fáradtan ölel a Szél, békét is Ő mesél:
"Küzdelem a nappal, megváltás éjszóval..."
Jönnek még szép idők,
Míg a Nap felkel, szívünk útra kel,
S a holnap vár...
Értsd hát, mit a kéz áld, csodaként éltet
Egy haldokló vétket...