Révész Sándor önéletrajzi könyve: életem legnagyobb türelemjátékát játszom
tovább
Csókszomj
Lakat - A titkok őrzője
Némaság söpör végig a szendergő tájon,
Rúzs csillan meg az érzéki szájon.
S már nincs, ki ellen álljon
Testemre találjon.
Egyedül fekszem,
A karjaim keresztben.
S talán épp ez az én vesztem,
Szeretem, s már többé el nem eresztem.
De ez az érzés már mindent felfalt bennem,
És már nem tudom, mit kell tennem.
Talán világgá kéne mennem,
S rólad példát vennem?
Egyedül vagyok,
S a szemem se ragyog,
A félelmeim pedig túlságosan nagyok,
Hát lesz-e bármi majd mit magam után hagyok?
Régóta nem tudom, én már csak érzem,
A hiányod súlyos sebeitől vérzem.
És ahogyan magamat nézem,
Fájdalmaim megtetézem.
S nem múlik, ami fáj,
S bár ébredezik most a táj.
Érzem, hogy emlékezni muszáj,
Míg nem simogat újra a vérvörös száj.
Rúzs csillan meg az érzéki szájon.
S már nincs, ki ellen álljon
Testemre találjon.
Egyedül fekszem,
A karjaim keresztben.
S talán épp ez az én vesztem,
Szeretem, s már többé el nem eresztem.
De ez az érzés már mindent felfalt bennem,
És már nem tudom, mit kell tennem.
Talán világgá kéne mennem,
S rólad példát vennem?
Egyedül vagyok,
S a szemem se ragyog,
A félelmeim pedig túlságosan nagyok,
Hát lesz-e bármi majd mit magam után hagyok?
Régóta nem tudom, én már csak érzem,
A hiányod súlyos sebeitől vérzem.
És ahogyan magamat nézem,
Fájdalmaim megtetézem.
S nem múlik, ami fáj,
S bár ébredezik most a táj.
Érzem, hogy emlékezni muszáj,
Míg nem simogat újra a vérvörös száj.
kapcsolódó videók
keressük!
