Hát itt van mit vártam, amire vágytam
Reményt zabáltam és álmokat hánytam
A lehetségesnél messzebbre szálltam
Sokat reméltem, de semmit nem találtam
A napok, mint mozaik darabok
Kifakult képek, az emlék kavarog
Rímeket hadarok, zenéket zavarok
Stabilnak látszom, de hullanak a csavarok
Magamban mélyen matatok, de maszkot mutatok
hamisak az adatok, a rendszer téved
kiszívja a véred, kéred a béred
de el nem éred
Soha nem ébred, a végtelen nyugalom
A napfényt kutatom, a végtelen nyugaton
Álmomban indulok, végtelen utakon
Vigyázat semmik, az utamat kutatom!
Mindenhol kutatom, véget ér az unalom
Eltűnnek a színek, felváltja az uralom
Szűk a cellám, de minden nap utazom
Mindig más vagyok, de önmagamat mutatom
A testem a homok, ami izzik a napon
Az agyam a tinta, ami szárad a lapon
A kezemmel tollamat vezetem, de vakon
Az emlékeimbe vésve egy padon
A civilizáció rosszabb, mint a vadon
Hiányzik valami, de nagyon
A civilizáció rosszabb, mint a vadon
Hiányzik valami, de nagyon
Új világ...
Hát itt van mit vártam, amire vágytam
Fényt vettettem, árnyékot kaszáltam
Túl sok a relatív, hol van a kreatív?
Valaki hív, de az emléke negatív
Kőből font álmok mögé rejted önmagad
A pénz ragad, a lelkiismeret tagad
Falakat bont a rothadó szeretet
Ha vezeted a szemedet, láthatod a szemetet
Pattan a tár, hiszen nem ölt még eleget
Ömlik az élet, már érzem a meleget
Emberek állnak falnak és félnek
Elfelejtik, hogy kiért is élnek
Jézus, Mohamed, Allah vagy Siva
Választ ad néha a cannabis sativa
A civilizáció rosszabb, mint a vadon
Hiányzik valami, de nagyon
Új világ...