Ennek a szobának
Európa Kiadó
A hajnali pályaudvaron senki se izgul, a következő vonat 5 óra 10-kor indul
Felszállok, jön a kalauz, kérek egy jegyet, hová utazok kérdezi "A kaptárba megyek"
Mint egy félig-meddig idegen aki csak éppen erre jár, kinézek az ablakon és levetkőzik a táj
Csupasz fák imbolyognak a lengedezÅ‘ szélben, dohánybarna felhÅ‘k a füstszÃnű égen
Leszállok és egy varázsló teával kÃnál, bemutat egy-két trükköt de csodát nem csinál
Úgy tesz mintha valamit tenni tudna értem, eddig hogy éltem túl kérdezi "Azt jómagam sem értem"
Öt perccel később, ahogy egy sétányon átvágok, odalép egy férfi aki már UFÓ-t is látott
Hosszan magyaráz valamit amiből csak annyit értek, hogy ami itt körbevesz minket az maga kell legyen az élet
A hajadban rózsa, a szÃvedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Amit magamra vettem az nem másnak a bűne
A város egyik végén a szegénység nagy úr, van akiből nem lesz ügyvéd hiába tanul
Itt nem, történik semmi csak néha feléled a virtus, a házak omladoznak, se kenyér se cirkusz
A zsebemben egy nyomtatvány amire három évet Ãrtak és adnak majd egy nadrágot amibe nem fűzhetek szÃjat
Anyám sÃrva mondta többé nem bÃzik már bennem, pedig csak tettem egyszer valamit amit nem kellett volna tennem
Mindig jobb voltál hozzám mint az angyalok, de a börtönfalak azt suttogják itt egyedül vagyok
És valahol a távolban te vagy az egyetlen aki érti, hogy én nem akartam mást csak méltósággal élni
A hajadban rózsa, a szÃvedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Én meg egy nyomasztó cellában ülve
Csak merengek és beszélek magamban
Ennek a szobának tÃz fala van
Miért nem mozdul semmi, hol rejtőzik a hold, miért nem lesz úgy soha többé ahogy régen volt
Mit keresek kifeszÃtve mások keresztjén, elrontottam mindent vagy csak nem volt szerencsém
Szögesdrót kerÃtések és vasrácsos ablakok de egy nap új játszma kezdÅ‘dik és megint kérek egy lapot
KinyÃlik majd az ajtó és kiengednek végre, többé nem számÃt mit tettem mert megfizettem érte
PezsgÅ‘ lesz a hűtÅ‘ben és rúzsfoltok a tükrön, a szoknyád felhúzódik majd mint szÃnházban a függöny
Újra Å‘rülten tetszel ahogy a dÃványon végigfekszel mert tele vagy élettel, halállal és szex-szel
A hajadban rózsa, a szÃvedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Én meg egy nyomasztó cellában ülve
Csak merengek és beszélek magamban
Ennek a szobának tÃz fala van
Azt a szÃve mélyén minden ember tudja, ahogy a dolgok összeállnak úgy szét is esnek újra
A sors néha bőkezű máskor meg mostoha, de bármit is dob az élet, nem adom fel soha
Felszállok, jön a kalauz, kérek egy jegyet, hová utazok kérdezi "A kaptárba megyek"
Mint egy félig-meddig idegen aki csak éppen erre jár, kinézek az ablakon és levetkőzik a táj
Csupasz fák imbolyognak a lengedezÅ‘ szélben, dohánybarna felhÅ‘k a füstszÃnű égen
Leszállok és egy varázsló teával kÃnál, bemutat egy-két trükköt de csodát nem csinál
Úgy tesz mintha valamit tenni tudna értem, eddig hogy éltem túl kérdezi "Azt jómagam sem értem"
Öt perccel később, ahogy egy sétányon átvágok, odalép egy férfi aki már UFÓ-t is látott
Hosszan magyaráz valamit amiből csak annyit értek, hogy ami itt körbevesz minket az maga kell legyen az élet
A hajadban rózsa, a szÃvedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Amit magamra vettem az nem másnak a bűne
A város egyik végén a szegénység nagy úr, van akiből nem lesz ügyvéd hiába tanul
Itt nem, történik semmi csak néha feléled a virtus, a házak omladoznak, se kenyér se cirkusz
A zsebemben egy nyomtatvány amire három évet Ãrtak és adnak majd egy nadrágot amibe nem fűzhetek szÃjat
Anyám sÃrva mondta többé nem bÃzik már bennem, pedig csak tettem egyszer valamit amit nem kellett volna tennem
Mindig jobb voltál hozzám mint az angyalok, de a börtönfalak azt suttogják itt egyedül vagyok
És valahol a távolban te vagy az egyetlen aki érti, hogy én nem akartam mást csak méltósággal élni
A hajadban rózsa, a szÃvedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Én meg egy nyomasztó cellában ülve
Csak merengek és beszélek magamban
Ennek a szobának tÃz fala van
Miért nem mozdul semmi, hol rejtőzik a hold, miért nem lesz úgy soha többé ahogy régen volt
Mit keresek kifeszÃtve mások keresztjén, elrontottam mindent vagy csak nem volt szerencsém
Szögesdrót kerÃtések és vasrácsos ablakok de egy nap új játszma kezdÅ‘dik és megint kérek egy lapot
KinyÃlik majd az ajtó és kiengednek végre, többé nem számÃt mit tettem mert megfizettem érte
PezsgÅ‘ lesz a hűtÅ‘ben és rúzsfoltok a tükrön, a szoknyád felhúzódik majd mint szÃnházban a függöny
Újra Å‘rülten tetszel ahogy a dÃványon végigfekszel mert tele vagy élettel, halállal és szex-szel
A hajadban rózsa, a szÃvedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Én meg egy nyomasztó cellában ülve
Csak merengek és beszélek magamban
Ennek a szobának tÃz fala van
Azt a szÃve mélyén minden ember tudja, ahogy a dolgok összeállnak úgy szét is esnek újra
A sors néha bőkezű máskor meg mostoha, de bármit is dob az élet, nem adom fel soha
előadó:
Európa Kiadó
album cÃme: Annak is kell
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: szerzői kiadás
zeneszerző: Menyhárt Jenő
szövegÃró: Menyhárt JenÅ‘
stÃlus: keressük!
cÃmkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 4843
album cÃme: Annak is kell
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: szerzői kiadás
zeneszerző: Menyhárt Jenő
szövegÃró: Menyhárt JenÅ‘
stÃlus: keressük!
cÃmkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 4843
kapcsolódó videók
