Konyakot kérek!
Én úgysem érek,
Nélküle semmit, de semmit
Úgysem már!
Vele egy álmom,
A boldogságom
Tér vissza, olykor
A fejembe száll...
Konyakot kérek!
És nem cserélek
Ma este senki, de
Senkivel én!
Mert kristály pohárból
A szédítő mámor
Arcodat, a régit,
Hozza felém!
Csillogó, ködös,
Esti fénysugár,
Csábíton csalogat
A kicsi bár
A pultnál,
Sok színű ember zajong
Az egyik boldog,
A másik zokog
A sarokban csendben,
Magányt kerestem,
S csak fáradtan suttogok:
Konyakot kérek!
Én úgysem érek,
Nélküle semmit, de semmit
Úgysem már!
Vele egy álmom,
A boldogságom
Tér vissza, olykor
A fejembe száll...
Konyakot kérek!
És nem cserélek
Ma este senki, de
Senkivel én!
Mert kristály pohárból
A szédítő mámor
Arcodat, a régit,
Hozza felém!