Fájnak, az életben a korlátok,
Fájnak, a jóról a lemondások,
Fájnak, a Veled találkozások,
Úgy érzem, hogy nem a földön járok.
Imádtál és mégis megcsaltál,
Elhagytál és nagyon megaláztál,
Múltad és engem megtagadtál,
Én már nem tudom, ide hogy jutottál!
Álmomban még néha gyûröm a párnát,
Csak Te voltál és így elmúltál,
Halálosan a képembe vigyorogtál,
Szenvedtem, míg Te mással szórakoztál.
Már nem fáj, az élet megy tovább,
Barátaimmal meglátogatjuk a kocsmát,
Emlékemben a múlté lettél immár,
Már nem fáj, lesz majd megint más.