Vers 1.:
Nem rég, még a tenger homokjában,
ültünk kéz a kézben bátran,
szemünk csillagokat szórt az éjszakába.
Jó volt, olyan izgatóan csókolt,
megrázta ősz fejét a vén hold,
tudom nem hiszel', de így volt.
Refr.:
Emlék, régi itt marasztalt vendég,
néhány összegyűrött fénykép,
néhány elfelejtett szín játék...
Álom, ami itt maradt a fákon,
ott ül most is minden ágon,
mint egy elhibázott szó...
Subi-dubi kiscsibém,
bennem ma is él egy kis remény,
néhány eszeveszett percedért,
visszavárlak.
Subi-dubi kiscsibém,
nem kell mesebeli nagyregény,
minden felesleges szó olyan nevetni való
mondd mire való?
Vers 2.:
Nem volt, olyan hely a nagy világban,
ahol annyi szépet láttam,
ahol annyira, de annyira vigyáztam.
Csak vártam, éreztem azt, hogy ég a vágyad,
láttam azt, hogy üres az ágyad,
tudod, nem volt így csak nálad.
Refr.