Egy autó járt Budára át
A régi hídon át.
Ott ültünk hárman szótlanul:
Te meg én, a boldogság.
A tó ködében távol járt
A nyár, a csók, a föld,
Az autó végleg elsuhant
És híd is összedőlt.
Oly csókos volt az alkonyat
A vén sziget felett,
Száz esküt súgtál énfelém:
Örökké a szívem tied.
A bálnak régen vége már,
Az álarc rég lehullt.
A nyár, a csók, az esküvés
És a híd a vízbe hullt.
A nyár, a csók, az esküvés
És a híd a vízbe hullt.