Nekem a tegnapi vágyak csak jéghideg árnyak, a megkopott szoba falán.
Leszedett, megfakult képek és elveszett évek s egy emlék, mely hazatalál,
Tagadom, nincs az a mondat az áruló holdat én látni sem akarom már,
Hazudott ő is és mégis ha újra ott állnék, én megtenném ma is talán.
BRIDGE: Vezeklő hangod néha könnyet serkent még,
De azt, hogy újból higgyek benned, mért tenném.
Ha engem kértél volna, vártam volna rád,
Örökké s még egy éjjel esküt tettünk rá.
REF: Engedd szÃvem el, kijátszottad, igen,
Engedd szÃvem el, szilánkokban hever,
Engedd szÃvem el, miért tetted velem,
Engedd szÃvem el, fáj, nagyon fáj.
Engedd szÃvem el, kijátszottad, igen,
Engedd szÃvem el, szilánkokban hever,
Engedd szÃvem el, miért tetted velem,
Engedd szÃvem el, mondd, miért fáj.
Szabad a szÃvem, a lelkem, csak áru a testem, nem fojtom a vágyakat el,
Bőrömön annyira izgat a sok buja illat, már rég nem csak te viszel el,
Hidegen jéghideg csókok és arctalan bókok, a szÃvem, mint sivatag vár,
Te vagy mi oltja a szomját, úgy simulna hozzád és várod még te is talán.
BRIDGE: Vezeklő hangod néha könnyet serkent még,
De azt, hogy újból higgyek benned, mért tenném.
Ha engem kértél volna, vártam volna rád,
Örökké s még egy éjjel esküt tettünk rá.
REF: Engedd szÃvem el, kijátszottad, igen,
Engedd szÃvem el, szilánkokban hever,
Engedd szÃvem el, miért tetted velem,
Engedd szÃvem el, fáj, nagyon fáj.
Engedd szÃvem el, kijátszottad, igen,
Engedd szÃvem el, szilánkokban hever,
Engedd szÃvem el, miért tetted velem,
Engedd szÃvem el, mondd, miért fáj.
Engedd szÃvem el, kijátszottad, igen,
Engedd szÃvem el, szilánkokban hever,
Engedd szÃvem el, miért tetted velem,
Engedd szÃvem el, fáj, nagyon fáj.
Engedd szÃvem el, kijátszottad, hitem,
Engedd szÃvem el, szilánkokban szÃvem,
Engedd szÃvem el, miért tetted velem,
Engedd szÃvem el, mondd, miért fáj. Még meddig fáj?