STRÓFA1:

Miért élünk, miért születtünk e jellemtelen világra,
Az idő eljár felettünk, gyakran mind hiába...
Tisztán látva foglalom imába, oltalom gyanánt e képet ...
Halott utakon járok, hol ott a sors keze leránt, a végzet...
Gyötör kórosan engem, az éj leple alatt lehunyom szemem,
Taszítanám, de felfal eleven...gondolatok koptatta jelenben.
A magasba szállok, "mi a küldetésem?", "mit ér a létem?",
Válaszra várok, már most korhatáros tartalmat találok...


REFRÉN (2x):

Halott az ösvény, kimúlt az út, amin jártam...
Elnyel egy végtelen örvény, bárhogyan próbáltam...
Elemezni létem értelmét, célom irányzatába, bármit megtennék!


ÁTVEZETŐ:

Halott az út, mára már végleg kimúlt...


STRÓFA2:

Végleg tova szállt, nem találom lelkem pirkadó tavaszát,
Elsarjadt rémképektől sínylődött eszmém, mélypontjára talált.
Végtelen mélység fogságába esem..Ketrecbe zárt reménykép,
Mi még táplálja bennem, az ambíciót, az akaratot...
Bár többen is úgy tartják, "Szar alak vagyok"
Lényegre törő válaszra várok, "Honnan?"..magam sem értem
Kérdésem sora bombaként robban,"Mit tettem, mivel érdemeltem?"
Ki az egészet, többlettartalmat nem találok, csak homályos képet.
Félre téve ez a nézetet, leld meg önmagad és megérzed,
Mit ér a léted, s a választ számodra, halott utakat átróva eléred!
( s a választ számodra, halott utakat átróva eléred! )


REFRÉN (2x):

Halott az ösvény, kigyúlt egy fény, amit vártam...
Elsodor e végtelen örvény, bárhogyan próbáltam...
Kibontakozna létem értelme, elképedve állok vele szembe!


LEVEZETŐ:

Éltesd önön valód, sose feledd, és meg leled a választ,
Lásd a jelet, akkor valahol máshol feltámadsz!
Ahol nem lesznek titkok, és minden fényre derül.
Ez a pokol, vagy a mennyország?...Ki, hova kerül!