Ebben a világban, úgy dobják a kockát,
hogy látod a végét és minden tüskében a rozsdát.
Kérlek szólj rám, hogyha rossz úton károk!
Kérlek szólj már, mert átbasznak a számok!
Ami előttem és mögöttem,
én mindent töröltem,
elmosták a könnyek a lapokat,
de a tinta kitöltötte, a következőt...
Miért ilyen kegyetlen ez a játék, miért szúr a tüske? Miért nincsen meg az árnyék,
hogy lássam minden ember szívében mit rontott el?
Mikor, hol kell az a plusz kéz,
hogy húzzon fel a mélyből?
Látom a szemedben az életed,
lepörög minden nap, hogy szia csók és ég veled.
Tedd a szívedre a két kezed és ugye érzed,
hogy az új napra dobban,
az újra érted?
Ami elmúlt azon fátyol,
de büszkén nézek vissza,
az én voltam most meg én vagyok
így tiszta.
Minden embernek, hogy ki szemébe néznek,
ki súgja a fülükbe, hogy kérlek érts meg, érts meg.

Kérlek szólj rám!
Szólj már!
Látom a szemedben az életet.

Hogyha instabil a talaj, hogyha sötétek a képek,
akkor tudom, tudom, hogy más útra térek.
Lettem aki voltam és vagyok az ki leszek.
Én és én, majd összeforr a két felem.
Megtalálom azt az utat, ahol jó
és szép minden,
ahol nem kell álmodnom,
hogy rend legyen a szívben,
hogy rend legyen a szívvel
és ne kelljen senkit se bántanom,
mert annyi szívet törtem,
hogyha levernék a hátamon,
minden bot eltörne,
sose érnénk a végére,
de őszinte gyerek vagyok,
megtudsz rólam mindent,
még a szívem fagyott,
vagy kőből van,
vagy kővé tették az évek.
Nézz körül, minden, minden szirom elégett,
vagy kőből van,
vagy kővé tették az évek.
Nézz körül, minden, minden szirom elégett.

Gyerekből pimasz,
pimaszból olyan kölyök lettem,
aki megtapossa az utcát,
de a keze mégis zsebben,
Kapucni fejre,
majd az éj takarja arcom,
nem akarok más lenni,
csak megvívni a harcom az élettel.
Mint minden más ember,
egyszer elesik,
máskor pedig felkel.
Nekem csak ez kell,
tűzbe tettem a tervekkel,
mert a gondolataid nem leplezed a szemeddel.
Tükröződik benne minden,
minden kép,
mert van, hogy a szív eltép,
de van aki szívre tép.
Kérlek ne kérdezz!
Lásd a szememben, a szövegben,
hogy mind én vagyok
és én sem vagyok töretlen.

Őszinte minden szó
és egybe van minden darab,
mert tudom minden szavam,
én vagyok saját magam..
én vagyok saját magam.. én..

Kérlek szólj rám!
Szólj már!
Látom a szemedben az életet.
Rend legyen a szívben..
De őszinte gyerek vagyok.
..
Én vagyok saját magam