Mondd, ki lehet a múlt?
És kié a jövő?
És mondd tényleg gyilkos-e,
aki csak parancsra lő?
Mondd mért, engeded, hogy
magam döntsem el?
Mondd mért bízol bennem
úgy, hogy
még a kereszt emléke se fáj?
Mondd, mért adsz esélyt,
hiszen rég legyőztél már...
Mondd mért nem élsz a joggal,
ami a győztesnek kijár?
Védj meg engem
önmagamtól,
Védj meg Uram!
Védj látod, csak újabb vért
szül, ha
én védem magam!
Ne akarj mást
Bennem ne bíz
Ne engedj el és ne adj erőt...
Mond, kié ez a föld
amire ontjuk most a vért?
Mondd ki dönthette el, hogy
meghaljak ezért?
Mondd ki nevel úgy fiút,
hogy majd
harcban essen el?
Védj meg engem
önmagamtól,
Védj meg Uram!
Védj, látod, csak újabb vért
szül ha
én védem magam!
Ne akarj mást,
Ne engedj el,
Ne adj erőt,
mert hiába...
Védj meg engem
önmagamtól...
Már győztünk, Uram
gyönge volt az ellenség -
még azt se tudta talán,
mi az a nemzeti
büszkeség...
mert épp csak járni tanult,
és épp, hogy csak beszélt...