It él,
Itt jár,
már közel van,
megszólit,
hozzám lép,
talán ma még
Villámként
küldi el
a nyáresti ég,
szeme tüzét,
s vele a fényt!
Ki ő?
Csak tudnám már,
meglelném:
házak közt,
part mentén,
lomb sűrűjén!
Érzem,
a csoda végre
testet ölt majd,
eljött a nap,
ma lesz enyém!
Köszönj el,
kölyökkor,
minden más lesz
holnaptól,
bár megérném!
Jön már,
itt van,
oly közel,
hirtelen,
itt terem,
száguld felém!
Varázsbot
suhint - hopp!
Ajtó nyílik,
belép - topp!
Előttem áll!
Kapd el
fényes csillagod,
láthatod:
rád ragyog,
csakis terád!
Lenn,
két út sarkán,
az öböl túlpartján:
ott vár,
és indul,
hozzám!
Jön egy éj,
s csodát tesz:
a szék, a polc,
mind dalba kezd:
mind őrá vár!
Lépj be,
nézz rám,
mondd neved!
Vártam rád,
add kezed,
itthon vagy már!
A szél küld mellém,
az álmok áldott csendjén!
Itt jár:
már közel van,
megszólít,
hozzám lép,
megérint,
talán ma még,
talán ma még,
talán
ma
még...!