Látomás
Péter Szabó Szilvia
Csak nézem az utcát csendben, várom a csodát.
Fentről hallom én néma hangját.
Minden perc úgy fáj.
Refrén:
Én már nem akarok félni,
Nem lehet visszanézni.
Én már nem akarok némán, árván élni, az fekete világ, odavág. Nekünk kegyelem jár.
Én már nem akarok félni.
Fekszem szótlanul, míg a bánat megfakul.
Tudom már, ez csak egy rémálom, egy árnyék.
Kísértés, de csak nézz szét, nincs több játék.
Minden perc úgy fáj.
Refrén:
Én már nem akarok félni,
Nem lehet visszanézni.
Én már nem akarok némán, árván élni, az fekete világ, odavág. Nekünk kegyelem jár.
Én már nem akarok félni. Ooooohh.
Még egy megtört lélek érez,
Kés a szívben mégsem mérgez.
Refrén:
Én már nem akarok félni,
Nem lehet visszanézni.
Én már nem akarok némán, árván élni, az fekete világ, odavág. Nekünk kegyelem jár.
Én már nem akarok félni.
Hidd el, nem akarok félni...