R. Furcsa vicceid vannak,
Mókás szavaid komolynak hatnak,
Hitemet újra el kéne nyerned,
Már nem merek bízni benned.
1. Amikor mondtam, hogy számomra ez a szerelem,
Te vagy a sorstól a legszebb ajándék nekem.
Hogy minden egyes nappal szebb és szebb leszel,
Számomra egyedül csak te létezel.
Szerelmet vallottam az első éjszakán,
A szavaim túl mézesek voltak talán?
Vicc volt az egész, hát nem értetted?
Sajnálom, hogy ennyire komolyan vetted.
R.
2. Amikor mondtam, hogy van egy gazdag bácsikám,
Hogy megkapod azt, amit szemed, szád kíván,
Azt mondtam, a tabletta nem szükséges,
Mert legalább hat gyereket akarok, édes.
A tenyeremen hordozlak jóban-rosszban,
Talán azt hiszed, hogy ezeket viccből mondtam?
Hát igazad van, az én humorom ilyen fajta,
Te is nevess egy jót rajta!
R.
Mikor a füledbe súgtam elcsukló hangon:
A létedet isteni csodának tartom
Hogy hűséges leszek hozzád a sírig
És nem vagyok akkora betyár, mint hírlik
Mondtam, hogy örökre bízhatsz bennem
Hogy te vagy, akit sohase hagynék cserben
Tréfa volt csak, jó poén, nemde?
Bántana, ha ebből harag lenne...
R.