Van bennem valami
Hernádi Judit
Tán annyi hogy, feketére nem mondom fehér
Van úgy hogy megunom a társaságot
S akkor tüstént elmegyek
Egy séta hmm, a lelkizésnél többet ér
Van bennem valami, ami felbőszíti a jámbor lelkeket
Tán az hogy kipakolok én
Ha bármi bánat ér!
Mert többre becsülöm a nyílt beszédet
Mint a finom illemet,
Mézédes mosolyokat, tőlem inkább ne is kérj!
Engedd, hogy én én legyek, te is légy önmagad
S kérlek ne a modoromra, inkább rám figyelj
Nem fontos, hogy ki mit mond, és gondol rólam
Csak te elfogadj, s ha már elfogadtál, lágyan átölelj
Van bennem valami, amit nem szívlelhetnek álszent emberek
Tán annyi hogy, feketére nem mondom fehér
Van úgy hogy megunom a társaságot
S akkor tüstént elmegyek
Egy séta hmm, a lelkizésnél többet ér
Van bennem valami, ami felbőszíti a jámbor lelkeket
Tán az hogy kipakolok én
Ha bármi bánat ér!
Mert többre becsülöm a nyílt beszédet
Mint a finom illemet,
Mézédes mosolyokat, tőlem inkább ne is kérj!
Van benne valami, ami felbőszíti a jámbor lelkeket
Tán az hogy kipakol Ő
Ha bármi bánat éri!
Mert többre becsüli a nyílt beszédet
Mint a finom illemet,
Mézédes mosolyát, jobb ha senki nem is kéri!