Visszavárlak édes jó apám
Kovács Erzsi
két karod engem úgy átölelt.
Úgy más senki nem szerethet,
mint te szerettél, apám.
Édes jó apám, csak néked szól dalom,
csak néked mondom el a bánatom,
mert a bánatom elszáll, ha rám mosolyogsz,
ha két szemed rám ragyog.
Régen kicsi voltam, te meg óriás,
ma már a vállad érem, s felnézek reád.
Visszavárlak mindig édes jó apám,
kérlek, mosolyogj hát rám!
Lá, lá, lá,...
Visszavárlak mindig édes jó apám,
kérlek, mosolyogj hát rám!