Erőt gyűjtött az ének,
híradással felétek, itt voltam.
Aktaágyúk dörögtek,
csúszópénzek csörögtek, elbuktam.
Kimondatlan szavakon
a mindig jót akarók rámültek.
Egymásét elélni itt becsület,
nyomtatvány, pecsét, papír-feszület.
Erőt mond ma az ének,
híradással felétek itt vagyok.
Pénzt és időt üldöznek,
elpuhult had köröttem … hallgatnak.
Forradalom és a csönd,
szerzésvágy és a közöny belülről.
Új korunknak új napja eljössz-e?
Elfáradt a dal, hangja erőtlen.
Erőt gyűjt ma az ének,
híradással felétek itt leszek.
Már az ének is hamis,
rálépni a jóra is, nem feltűnő.
Ne várjunk a csodákra,
különben a világban megállunk!
Ezt a dalt dinnyésjóska dalolta,
Kilencszázhetvenháromban, G-dúrban,
igen, G-dúrban!