Számolatlan a vétlenek sokasága
összesodródtak népek e világban
lám itt vagyunk te is meg én is tehetetlen
nyelvtelen szólni másokhoz lehetetlen
Tanulunk földtől ki patakot folyót termett
madaraknak fát bogaraknak rejtekhelyet
állattól fészket ágyat szerelemért
tanultunk még harcot a reménységért
Több van ki szólna
több van ki hallgat
több van ki szavát örökre a földre bízta
Alkotás mentes dologra fogott népek
másokról szólnak róluk látott képet
elbabrálnak rájuk bízott semmiséggel
ez a semmiség növi be őket élve
A halál erkölcse letépett vérző virág
hullik halomba magvát nem viszi tovább
börtönök rácsok kihordjuk halálunk is
üllőt kalapácsot magunktól találtunk ki
Több van ki szólna
több van ki hallgat
több van ki szavát örökre a földre bízta
Hallgatás nyelvét tanulom ezer éve
természet hangja tanítson szép beszédre
hajszálgyökeret eresszek le a mélybe
apró levelek ezrével nézzek az égre
Több van ki szólna
több van ki hallgat
több van ki szavát örökre a földre bízta