Legyen tavasz, levéllel ékes,
Földszagú tájon kikelet.
Legyen madárdal, fákon fészek,
ölelje mézszínű meleg.
Legyen áldás terhes mezőkön,
legyen harsogó a határ.
A gyermek nyár gazdává nőjön
virág jelölje merre jár.
A falevél égjen vörösre,
pengessen torz gallyat a szél,
a víg folyó szemét bekösse,
a fű dértől legyen fehér.
Reszkessen rózsafa leverten,
kökény kiáltsa: szenvedek!
A kert testén fagy meneteljen,
hulljon rá tompa rettenet,
hogy azt sikoltsa: jöjj, eső,
zuhogj a földre, moss barázdát.
Legyen a lelked éltető,
a dermedt búzaszívet járd át.
Hűs víz, porlaszd el életem,
legyek fatörzs, legyek gyökér,
csak tavasz legyen szüntelen,
meg nyár és ősz és újra tél...
Legyen tavasz, levéllel ékes,
Földszagú tájon kikelet.
Legyen madárdal, fákon fészek,
ölelje mézszínű meleg.
Legyen áldás terhes mezőkön,
legyen harsogó a határ.
A gyermek nyár gazdává nőjön
virág jelölje merre jár.
A falevél égjen vörösre,
pengessen torz gallyat a szél,
a víg folyó szemét bekösse,
a fű dértől legyen fehér.
Reszkessen rózsafa leverten,
kökény kiáltsa: szenvedek!
A kert testén fagy meneteljen,
hulljon rá tompa rettenet,
hogy azt sikoltsa: jöjj, eső,
zuhogj a földre, moss barázdát.
Legyen a lelked éltető,
a dermedt búzaszívet járd át.
Hűs víz, porlaszd el életem,
legyek fatörzs, legyek gyökér,
csak tavasz legyen szüntelen,
meg nyár és ősz és újra tél...