Búcsút vennem el kell mennem e földről nékem:
Fényességben, dicsőségben lesz ülőszékem,
Jézusom kebelébe,
Rejtezem szent ölébe,
Fájdalmidtól, siralmidtól szűnj meg hát lelkem!
Ott vígságom, boldogságom vég nélkül lészen,
Angyalokkal, boldogokkal örömöt vészen;
Én lelkem lesz vígságban,
Mert õ ártatlanságban,
Jézusának, főurának már szolgál készen.
Sátoromat, hajlékomat sírba helyezem,
Szép pálmámat, koronámat, fejemre teszem;
Amiért könyörögtem,
Azt örömmel elvettem:
Mennyországba, boldogságba, mert felvitettem.
Hát kedvesim, szerelmesim már ne sírjatok!
A válásban, búcsúzásban megnyugodjatok!
Tőlem ugyan elváltok,
De míg utánam juttok:
Az Úr lelke és kegyelme legyen rajtatok!