Elveszett a fekete bárány
feketedik a szivárvány
szemeinkben fekete rózsa
nyílik a varióla
Eltorzulnak lassan a tárgyak
képzetekké köddé válnak
a tengerek felől fekete
halálodat látod-e?
Körül ez átkozott hat árban
kés nyílik minden madárban
kidőlt árnyak ébenfa-szobra
révül az ablakokra
Dögeivel átüt a vasban
nehéz ólomsugarakban
mint Krisztus a faragott képet
visel koronás éket
Virágaink már térdig gyászban
lobognak eleven lángban
égnek eleven forró mészben
belül észrevétlen