Határát a végtelenség
önmaga által befogja
körben gyűrűkre hullik szét
a mágnesek mutatója
Vonalaitól nem kímél
amint lezár a fordulat
tükreinkbe a déli szél
futtat majd vissza sugarat
Betájolni a gyökeret
hol a földünk futóhomok
fölsajdul az emlékezet
már csak legendák és romok
Már csak az elforgó jövő
isten lobogó haragja
kondul a körbejárt idő
pokolra süllyedt harangja