Vagyok a vödör, fájdalom
Ki szomjúság és fájdalom
Alól
Dalol.
Üres vagyok és hontalan,
Szívembe únos-untalan
Bebú a bú.
Hisz szép vagyok még és deli.
Hát mért nem töltötök teli?
Ó, ért öröm, nem is kevés,
Ivott belőlem fecske, és
Füle-
Müle.
Oly ifjú voltam és szeles,
Úsztam a lét mosószeres
Vizén ….
Biz’én
pucoltam pacát, foltot is,
lehettem volna boldog is
vidor
vödör?
Hisz szép vagyok még és deli.
Hát mért nem töltötök teli?
A bú szívem a fölökleli
Hát mért nem töltötök teli?
És elfeledtetek, nosza,
Rám ült az elmúlás kosza.
Mocsok
tocsog
Örökké szomjú kín gyötör
Vagyok a bús, piros vödör
szegény
edény
A bú szívem a fölökleli
Hát mért nem töltötök teli?
Hisz szép vagyok még és deli.
Hát mért nem töltötök teli?