Annyira egyedül
találod magad.
A metróban figyeled
az arcaidat:
Választható álmokat
a plakátok előtt -
Nincs hova futnod
az ébredés elől.
Hol a biztos pont,
hogy megkapaszkodjál?
Hol van a menedék,
ahova elbújjál?
Választható életek
kis harcai elől,
Nincs hova bújnod
az éberség elől.
Fehér és fekete
volt a kőbe írt világ.
Ámulva figyeled
a szivárványívű fát
az angyalt a kertből -
sírva menekül:
Hová rohannál
önmagad elől?
A születés fonala
a széthasadt ( megfejtett) spirál
gyöngyeid szétszórva (szétszórtad)
mit az ősöktől kaptál.
Nem vagy a régi.
Már a jövő sem kísért.
Most végre itt vagy.
A keresés véget ért.