Az apám zongorál,
a nő áll az ablaknál.
A húgom a konyhában vihog,
én az ágy alatt vagyok.
Az apám a zongoránál
áll, mikor a nő vetkőzni kezd.
A nevetés hirtelen abbamarad.
Anyánk az értekezletre ment.
És én csak nézem csak nézem, hogy mi történik itt:
eldobált inget, citromsárga bugyit.
Hallom az apám ismeretlen hangjait -
szeretnék tőle kérdezni valamit.
Az anyánk későn jön haza és
énekelget míg készül a vacsora.
Mintha semmit sem sejtene,
a kés pengéjén megremeg a keze.
Anya nem szól a világért se szólna,
mintha a könnye csak a hagymától folyna.
Csak nézi apát a könnyeken át,
lámpafényben vicsorgó zongorát.
És én szeretnék, szeretnék kérdezni valamit.
De az anyám megnémult az apám meg álmodik.
És ablakot nyitnék, hogy a szél kivigye mind
a keringő szobában keringő hangjait.