Banánon élek, mint a hold,
mondta és lassan elcsúszott,
zakója ujja kréta volt,
a szíve héj, száraz lucsok.
Tűzoltó volt egy hajnalon,
sivatag volt és Flórián,
törődj velem, mert hajlanom
nincs ki elé és ki után,
mondta és zárvány lett megint,
átnézni rajtam semmi ok,
s már önnön kis lupéja volt,
én így végződöm rendszerint,
a héjon élek, mint a hold,
mondta és lassan elcsúszott.