Messzi, míderes operettek
színpadáról hozza a víz
az Odol-reklám formájú
kulisszát, és jézuska-leső,
szitakesztyűs koldusok
tündér-csípős szikrákat
pattogtatnak elő a hajukból
sürgönyképpen körülötte.
Kiúszik a mozi, kiúszik a vízre
vizibicikli-reményen,
ott ringatózik a boldogság
a trafikosnő ledobott
alsóneműjén alga-glóriában,
vaniliafehéren,
nagy duda-mellek
óceánjáróvá fényesednek,
Itália rengő csípője körül
a kombiné ultramarin
tengerré tömörül,
ki ne indulna fehér
vizibicikli-reményen
tengeri Bábelt látni,
nemcsak a vak harmonikásnak
kell a távoli kürthöz a bálványt,
a hajót, a csodát kitalálni.