Ha az összes bár bezár
Amikor az éj leszáll
Szomorú redőnyök nem csattognak
Nem engednek fényt be már
Elindulok én, szemem nem bántja a fény
Utam elkíséri átok, varázs
Mikor ébredsz, már elment a lány
Hogyha érzed még, álmodsz csupán
Hogyha a kezed kinyújtod, hűvös az ágy
A takaró nem mozdul már
Ha kezed remeg, szíved nem érti meg
Akkor ne törődj bele, hogy fáj
Elveszett egy pillanat, ahogy egy ing elszakad
Ahogyan a kihűlt száj a szájhoz sohatöbbé nem tapad
Ha az út szélén nincs már virág
Ha az út végén elhullt a vágy
Hogyha a sötétbe lépek, hogy kegyelmet kérjek
Hogy ne engedj, ne hagyj el már
Soha ne higgy nekem, soha nem engedem
Ne tudd meg mennyire fáj
Megyek tovább és a fejem lehajtom, a könnyem
is keserű már
Mint az eső a jég, soha nem bőgtem még.
Nem tudtam mi az, hogy fáj
Ha a nap felkel, eltűnök már
Amit vesztettem, tűz volt és sár
Hogyha a neved se hallom, ha kilépsz az ajtón,
ha kilépsz az életemből
Soha nem sírok már, süket csend ami vár
De én nem kérem többé, hogy jöjj
Ha nem látlak, nem várlak, nem kérlek, nem féllek
Nem kínoz többé a láz
És, hogy szerettelek, kérd, hogy bocsássam meg
Bocsássam meg azt, hogy fáj, úgy fáj