Kell
Sárosi Katalin
A nyárnak felhőtlen ég. (úgy kell)
A télnek hó és a jég. (és kell)
A tiszta élőlénynek (friss víz, ha szomjas, víz)
És kell a dalnak kottapapír,
hajnalban hajnali pír,
és kell a szemnek százezer szín és könny,
amikor sír.
(Nem is kevés, egy kedves mosolygást
mindenkitől várj,
a szívemért cserébe kell szíved, mert
nekem ez jár.)
Már kell nekünk egy színes regény,
úgy kell, hogy végre jöjj ma felém,
és kell, hogy te is éppen úgy sóhajtsd:
Legyél enyém!
(Nem is kevés, egy kedves mosolygást
mindenkitől várj,
a szívemért cserébe kell szíved, mert
nekem ez jár.)
Már kell nekünk egy színes regény,
úgy kell, hogy végre jöjj ma felém,
és kell, hogy te is éppen úgy sóhajtsd:
Legyél enyém!
Csók nekem is kell, neked is kell.
Ugye, hogy kell?