Úgy, úgy, úgy
Kovács Erzsi
Künn az úton már az ősz hegedül.
Alkonyodik, s itt benn rossz egyedül.
(Végre a kulcs forog,
szívem úgy feldobog,
és minden gond elmerül.)
Úgy, úgy, úgy
várlak én, ha gyúl, gyúl, gyúl
a lámpafény és túl, túl, túl
az út ködén ez hozzám húz.
Úgy, úgy, úgy
nézlek én, míg zúg, zúg, zúg
künn a szél, s egy húr, húr, húr
dalra kél, ha hozzám bújsz.
(Vígan pattog a parázs,
csókunk csupa tűz,)
álmodban ez a varázs
szívemhez idefűz,
és holnap újból úgy
várlak én, ha gyúl, gyúl, gyúl
a lámpafény és túl, túl, túl
az út ködén ez hozzám húz.
Úgy, úgy, úgy
várlak én, ha gyúl, gyúl, gyúl
a lámpafény és túl, túl, túl
az út ködén ez hozzám húz.
Úgy. úgy, úgy,
úgy, úgy, úgy,...