Azt mondják a nőre, aki félredug, hogy kurva,
De honnan tudná, hogy hogy van a nagykönyvben megírva?
Nem maradt már egy férfi se, aki őt szereti,
Ruháját egy idegennek kecsesen leveszi.
Keres, keres, sír egyedül, nevetgél magában,
Bánat marja, dohányzik, és elfekszik az ágyban.
Hol van, aki hideg éjen hajolna föléje?
Ha van is, akkor csak azért, hogy a pénzét felélje.
Nem nézett már évek óta senki se feléje,
Egy férfi volt csak igazán szerelmes beléje.
Dühösen néz kifelé a fekete ablakon,
De hová nézzen szerelmesen, gyűlölettől vakon?
Zöld kabátban, megállóban mellette egy férfi,
Férfi a nőt, nő a férfit vágyakozva nézi,
De a férfi buszra száll, és ekkor válik köddé,
Néz a nő a végtelenbe, nem látja már többé.
Vörös szívét kettétépték, nem kutatja senki,
Pokol vár a cafka nőre, de az a nőnek semmi.