Beledöglök ebbe, hogy így maradt.
Mindig köpnöm kéne, de nem lehet.
Gyilkolni is tudtam volna,
De elveszett a fegyverem.
Nem engedné már meg a lelkiismeretem.
Engedj el, hadd menjek,
Nagyon szenvedek.
Nem sajnálok semmit,
Egyedül csak téged,
Hogy éppen rád gondoltam,
Hogy éppen így esett.
Szégyellem, hogy élek,
Hogy merek lélegezni.
A szívem sárban ázik,
Nem fog elvérezni.
Szeretném, ha tudnád,
Elvetted a lelkem,
És nem értem, hogy miért,
Miért épp én kellettem.
Legyél boldog, meg is halhatsz,
Én már az vagyok.
Ne szenvedjünk,
Rohadjak meg.
Nem túl nagy dolog.