Nem érzek semmit.
Csak lebegek.
A semmiben
valami éltet.
Mozgalmas az életem.
Nem marad meg semmi,
minden elfolyik,
nem hat már meg semmi.
Csak lebegek.
Minden összetört.
A lelkem nincs rendben, nem létezik.
Az emberek hatással vannak rám.
Néha ellopnak valamit.
Türelmes a szél,
fújja a fákat.
Kék levegőbe utakat metszenek.
Látszat az egész,
senki sem szeret.
Nem ismerhetik
igazán a lelkemet.
Színültig csordulok fellegekkel.
Madarak énekelnek,
kinézek az égre,
és látom,
hogy semminek sincs vége.
Fény a korláton.
Szürke padlóburkolat
éjjel feketére festi a gangokat.
Nincs értelme többé hallani a hangodat.
Dallamok a fejemben kiirtják.
A hangulat
kínoz és mar.
Nem lesz vége egyhamar.
Nem maradt már semmi,
minden elfolyik.
Nem hat már meg semmi,
csak lebegek.
Sírnak a levelek.
,,A szenvedő szerkezetem (nem) szerelem."
Vagy talán igen.
Fordított.
Ordított.
Már az elején,
hogy senki se hibás,
csak én.