Gyufás skatulya
Elefánt
Óciás húzogatja rajt' a gyufát.
Egy tarló kaszál hű szerelemmel,
Mit már álmodni nem mer azután.
Ezek az ajtók hatalmas kulccsal nyílnak,
Hiába vered az öklöd rajtuk szét.
Minden vágyad egy tasak furcsa álom,
Nem is találom, oldalgok hát odébb.
Szivárvány, és zöld és kék és sárga (el akarok bújni),
Minden színe maga a gyönyörűség (egy kék dobozban),
De csak egyszer találja meg, aki látja (visszaveri a fényt),
Hogyan rágja ki magát a büszkeség (még sincs sötét).
Gyufás skatulyában élek, sehogy sem verheted szét.