Almát eszem,
ropog a fogam alatt
Nem jöttél el,
neked egy se maradt
Mással voltál,
kiürült a kosár.
Almát eszem,
szerelmünk széjjelszakadt
Nem jöttél el,
csak a csutka maradt
Elmúlt minden,
nálam senki se vár
Még van a kosárban hat darab alma,
rám tör a magány izzó hatalma
Gyűlnek a csutkák elém a földre,
ettől szorul a gyomrom ökölbe
Eszem, mert ha nem teszem,
zsebre vágom a kérdést: létezem
És vagyok, még ha nem is érdekel,
emelem a telefont, mégsem érlek el
Vártalak késő estig a szobámban,
járkáltam, mint megkergült szú a fában
Jót nevettek az almák én mögöttem,
mérges lettem, gyorsan mint megettem
Elfeledlek, ne gyere soha már
Várlak ártatlanul, a kosárban az alma megbarnult
Okos árban vettem a piacon, tetten értek,
de nyugovóra csak ketten tértek
De nem ez a fő, a vacsora fő,
az égen gyűlik a sötét felhő
Ha rám szakadna,
az volna jó vagy valami hozzá hasonló