Miféle bújócska, amit játszani kezdtél velem,
Ki vagyok én, hogy előlem elrejtezel,
Én, én, Istenem.
De ha elrejted Magad, miért hívogatsz mégis újra?
Először játszunk csodát, csak azután bújócskát,
Én, én, Istenem.
Remegő gyertyafényben, égbe meredő épületben,
Kereslek száz parancsban, böjtben és révületben,
Én, én, jó Istenem.
Késő van, fáradt vagyok, feladom, elcsendesülök,
Semmiből lépsz elő, óh, Élő, és így szólsz nekem:
Hé, itt a csendben ülök, hé, itt a csendben ülök.
I Love You!