Nincs több időm, ez a végső állomás
Eddig vitt az út, nem tovább
Mi velem volt, s mind idáig elkísért
Nem ölel körül többé már
Múlt érzések, gondolatok még kapaszkodnak belém
Vágyak, álmok, félelmek, úgy tűnik, nincs remény
Vajon könnyebb lesz -e nélkülük
S vajon könnyebb leszek én?
Mi rejlik az ajtón túl?
Hív a fény az út végén
S távoli hangok csendülnek fel
Hív a fény az út végén
S a nagy kerék tovagördül az élet
Végtelen tengerén
Itt az idő, előttem sok-sok állomás
Innen visz az út most tovább
Mi értem volt eddig védelem gyanánt
Nem fogad magába vissza már
Új érzések, gondolatok már markolnak felém
Vágyak, álmok, félelmek, valami sejtelmes remény
Vajon könnyebb lesz -e ővelük
S vajon én leszek -e én?
Mi rejlik az ajtón túl?
Hív a fény az út mentén
S távoli zajok zendülnek fel
Hív a fény az út mentén
S a nagy kerék tovagördül az élet
Végtelen tengerén
Fáj itt hagyni, mi megszokott az ismeretlenért
A jót, a rosszat, a kényelmet
Amit a szívem már megélt
Ki lesz majd, aki magához emel
Aki vigasztal, megért?
Kitől majd a fény kigyúl?
Vár –e valaki az ajtón túl?