R. ||: Álmodd, hogy vakít a fény,
Tombol a nyár, e földtekén,
Ne érdekeljen, ha esik a hó,
Mert nyaralni visz az álomhajó! :||

1. Tekerem a szöveget, tépem a számat,
De ki az, akit érdekel, hogy mi az, ami fáraszt,
Hogy idegesít, vagy felfordul a gyomrom?
Nem is mondom el neked, hogy mi is az én gondom,
Élj a mának, a hawaii nyárnak!
Mert akármilyen hideg van, az ilyenek nem fáznak,
Hát rázd meg magad, ébresztő,
És hidd el nekem, te leszel a nagymenő!
Ez egy furcsa sziget, furcsa divat is hódít,
A maláj-szoknyák felett egy szál semmi a módi,
De ez nem álom, és mégsem való,
Mintha a tengerparton napozna egy marslakó,
Feléd néz, furcsa keze is hív már,
Maga mellé mutat, hogy van, hol napozzál,
És beindul a zene, felforr a véred,
A szép lányoknak bókjaid bőkezűen méred.

R.

2. Hidd el nekem, hogy megáll az eszem,
Ha arra gondolok, hogy mi az, amit eszem,
Megállás nélkül szövegelek,
Miközben arra gondolok, hogy odamegyek,
Ahol kék az ég és fent süt a nap,
A vízben úszva társaim a cethalak,
Vagy egy pálmafára kúszok fel épp,
Hogy egy kókuszdiót szakítsak le könnyedén.

R., instr., R.

3. ||: Álmodd velem, hogy vakít a fény,
Tombol a nyár e földtekén,
Ne érdekeljen, ha esik a hó,
Mert nyaralni visz az álomhajó! :||