Mementó
Viharmadarak
Emlékeim képeskönyve,mit tele írt az élet.
Hosszúra nyúlt gyerekkorom,minek sosem lesz vége.
Hegyek és patakok,sötét erdők mélye.
Gyökereim kapaszkodnak a Zempléni rögbe.
Nagyapám háza fagerendákkal
Nyögte a multat,dacolt az árral.
Ma hideg már a tűzhely,az istálló is üres.
Csak a kopjafa jelzi az egykori tűzet.
ref:
Itt voltam boldog,itt voltam gyerek.
Tanúim rá körbe ezek a szent hegyek.
Ha eljön az óra ,mikor indulnom kell.
Fogadjon be itt a föld, hulljon rám lepel..
..............................................................
Gazos már a kert,nem terem a szőlő.
Dícső, ami elmúlt,de borus a jövendő.
Hegyek és patakok,sötét erdők mélye.
Gyökereim kapaszkodnak a Zempléni rögbe.