felkelek, elmegyek boltba
borostás vagyok és sápadt
valaki utánam kiabál:
“bazdmeg a kurva anyádat”
de olyan szépek a fák tavasszal az Andrássy úton
és megpróbálok nem gondolni rá,
hogy szűkebbek lettek az utcák
ritkábbnak tűnik a levegő,
és nem ezek lesznek a legszebb éveink
a fejemben gyönyörű dallamok,
amiket nem tudok elénekelni
és mostanában egyre többször
nem is jut eszembe semmi
a Nyár utca húsz előtt állva a taximra várok
és megpróbálok nem gondolni rá,
hogy szürkébbek lettek a házak,
vasárnap lejár a bérletem
és nem ezek lesznek a legszebb éveink
de ha minden mindegy, akkor minden olyan szép
a kondenzcsíkos ég
csak az én kedvemért kék
az arcomba húzom a sálam a hajnali ködben
és röhögve nézem, ahogy lassan felkel a nap
mert történhet tőlem bármi,
én akkor is itt fogok állni,
ha nem ezek lesznek a legszebb éveink