úgy jutsz eszembe, mint az érzéstelenítésből előszúró fájdalom a fogorvosi székben,
a véres nyál az államon,
a gondolat, hogy égve hagytam a konyhában a villanyt,
a vaku megmaradó fénye, ahogy a szemembe villant
és én nem tudom, hogy hogy vagy képes ennyit elviselni,
mikor általában én sem élvezek magammal élni
persze néha te is visszaélsz a rossz idegzetemmel
mégis évek óta minden reggel együtt ébredünk fel,
és ha munka után elalszom a földalattin este,
mindig rólad álmodom,
és soha nem megyek túl messze sem,
mert minden, ami rossz lehet veled
sokkal rosszabb lenne nélküled
aludtam mindenféle ágyban,
ébredtem idegen szobákban,
idegen konyhákban idegen bögrékből ittam langyos instant kávét,
és lehet, hogy közben végig erre vártam
és ha munka után elalszom a tévé előtt este,
mindig rólad álmodom,
csak soha ne maradj túl messze,
mert olyan régen vagyok már veled,
hogy nem tudom, mi lenne nélküled